Ilyen a Prekop terápiás munka
Vannak olyan helyzetek, ahol a fájdalmas érzelmek olyan mélyek, vagy annyira a tudatalattiba száműzte őket a „szenvedő fél”, hogy képzett terapeuta segítségére van szükség a feloldásukhoz.
A terápiás munka során nagyon fontos, hogy a felek (szülő és gyermek, házastársak, partnerek) olyan testhelyzetet találjanak, amely biztosítja azt a védett teret, ami az érzelmek kifejezéséhez szükséges, és mindkettőjük számára kényelmes és elfogadható.
A terápia a legtöbb esetben fekvő testhelyzetben történik. Fontos, hogy a felek ne viseljenek ékszert vagy bármi olyan kemény tárgyat, ami kényelmetlenséget vagy okozhat.
„Apa és gyermeke – a konfliktusok felnőtt korban is feloldhatók
(jobb oldalon a terapeuta, Jirina Prekop)”
A terápia során általában a sírás és a kiabálás az a két csatorna, amin keresztül lefolynak a negatív érzelmek, hogy helyet adjanak a feltétel nélküli szeretetnek. A szavak a legtöbb esetben háttérbe szorulnak, itt a test beszél.
Ha mégis elhangzik egy-két mondat, az mindig én-üzenet és soha nem vádaskodás vagy szidalmazás. Nekem fáj. Engem szomorít el. Én félek tőle.
A másik ember hallja mindezt, a szoros ölelésben érzi illetve érzékeli az érzelmeink mélységét, nem fogja többet elbagatellizálni a helyzetet (Ugyan, miért vagy emiatt úgy oda?), hiszen minden porcikájával érzékelte a mi lelkiállapotunkat. Így esélyt kap rá, hogy adekvát módon, az érzelmeink mélységének, nagyságának megfelelően reagáljon.
Jirina Prekop szavaival élve: a terápiás munka során helyreáll az a lelki csatorna, amin keresztül újra áramolhat a kölcsönös és feltétel nélküli szeretet. Az ölelésben gyermek és felnőtt egyaránt megtapasztalja, hogy a feltétel nélküli szeretet végtelen, sokkal nagyobb és mélyebb, mint a harag vagy a félelem. A feltétel nélküli szeretet által körülölelve érzi magát igazán biztonságban az ember, így tud igazi, feltétel nélküli szeretetettel válaszolni.
A terápiás munka során figyelembe vesszük a szeretet rendjeit (Bert Hellinger). Azt, hogy a gyermek a kicsi, a szülő a nagy. Azaz a szülő öleli magához a gyermeket és nem fordítva. Nem a gyermek feladata az, hogy feltétel nélküli szeretetet adjon a szülőnek, hanem a szülőnek kell feltétel nélkül szeretni a gyermekét – erre a szeretetre reagál a gyermek aztán a maga mindent elsöprő, végtelen szeretetével.